3. Fejezet

 

HARMADIK FEJEZET

 

Fordította: Szilvi

 

Rachel hátradőlt a székében, bakancsát a konzol egyik sarkának támasztotta.

– Tudod, mi jár a fejemben folyton? – Majdnem egy hete minden nap beszélt Jóképűvel. A férfi komor kisugárzásának egy része elolvadt, ahogy a zárkózottsága is, felfedve egy nagyon vonzó személyiséget. Rachel immár barátként tekintett rá, és alig várta a napi beszélgetéseiket.

Ő is így érezhetett, mert már nem korlátozta a kommunikációjuk hosszát. Néha órákon keresztül beszélgettek.

– Micsoda? – válaszolta a férfi.

– Miért támadnának meg a gathendiek egy lasarai hadihajót? – Az akció zavarba ejtette. – És nem is akármelyik lasarai hadihajót, hanem a lasarai herceg hajóját? Úgy értem, van ennek értelme számodra?

– A gathendiek múltja bővelkedik irracionális viselkedésben – válaszolta, nem hangozva meglepődötten. Talán mert többet tudott a hüllőszerű földönkívüliekről, mint ő.

– De ez túlmutatott az irracionálison. Ez egyszerűen hülyeség volt.

– És mégis, a támadás sikeres volt – mutatott rá vonakodva.

– Tudom! – Ez előtt egyszerre állt értetlenül, és dühítette fel. – De mégis mit kaptak belőle? Mi hasznuk volt belőle? Miután a gathendiek barátságot színleltek, majd elszabadították a vírust Lasarán, ami a legtöbb nőt terméketlenné tett, a lasaraiak szétrúgták a seggüket. És az Aldebari Szövetség többi tagja segített nekik. Ez a szövetségesek lényege. A szövetségesek sokkal nagyobb visszatartó erővel bírnak a támadásokkal szemben, mint a fegyverek, egyszerűen azért, mert a galaxisban mindenki tisztában van azzal, hogy az ellenségnek mivel kell szembenéznie, ha kárt tesz egy tagországban. Nemcsak azok megtorlásával, akit megkárosítottak...

– De megtorlás a szövetség minden tagjának katonai erejével.

– Pontosan. És ki állhatna ellen?

– Eddig senki.

– Akkor miért támadták meg a gathendiek Taelon herceg hajóját, miután a szövetség már olyannyira szétrúgta a seggüket, hogy – minden jel szerint – még mindig sántítanak? – kérdezte.

Nem kaphatott választ, mert csend lett.

– Biztos akartak valamit – mormogta Rachel. – Kockáztatni az Aldebari Szövetség haragját, és a hatalmas flottáik megtorlását faszságokért, ostobaság lenne, ahogy mondtam. És a gathendiek nem hülyék. Kapzsik? Igen. Alattomosak? Igen. De ostobák? Nem. A tudósaik és stratégáik olyan éles eszűek, hogy már két civilizáció kiirtásához is közel jártak. – A nő az üres, függőleges konzolt bámulta, és azt kívánta, bárcsak láthatná a férfi arcát helyette. Sajnos a pasas, vagy nem volt képes, vagy nem akart videókapcsolatot kezdeményezni. – Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy akartak valamit. Először azt gondoltam, Taelon herceget akarják, vagy talán rá akarták tenni a kezüket... – félbeszakította magát.

Kevesen tudták, hogy a Kandovar az elmúlt évtizedekben a lasarai királyi családban született mindössze két gyermek közül az egyiket a fedélzetén szállította. A másik, Adira, Amiriska hercegnő és életpárja, Marcus, egy Halhatatlan Őrző lánya a Földön élt a szüleivel, és a királyi család szigorúan őrzött titka maradt. A lasarai uralkodók Amiriska lányának hírét még Lasara többi részével sem osztották meg, attól tartva, hogy a hír eljut olyan aljas személyekhez, akik esetleg el akarják rabolni váltságdíjért a Földről a lasarai örököst.

– Mire? – nógatta Jóképű.

– Valami olyasmire, ami az övé – fejezte be Rachel óvatosan.

– Logikus következtetés – mormolta.

– Nem igazán! Az nem váltana ki ugyanolyan ellentámadást, mintha szórakozásból, vagy valamiféle bosszúból robbantanánk fel a hajót?

– Igen.

Ami csak egy gyanút hagyott, ami minden alkalommal, amikor elgondolkodott rajta, egyre erősebbé vált.

– Rachel? – kérdezte, amikor a lány habozott, hogy kimondja-e.

– Tudom, hogy ez hihetetlenül önimádóan hangzik, de... – kezdte bizonytalanul.

– Ezt nem sikerült lefordítani.

– Önző vagy önelégült? Túlzottan önmagaddal foglalkozol, vagy azt gondolod, hogy körülötted forog a világ?

– Ah. Folytasd!

– Azt hiszem, a gathendiek a mi nyomunkban voltak – ismerte el, nyugtalanul a gondolattól. – Azt hiszem, engem és a barátaimat üldöztek.

– Milyen célból?

– Ez egy biztonságos vonal?

– Nem értem!

– Hallhatja még valaki a beszélgetésünket?

– Nem. Titkosított. – És a férfi ahhoz is ragaszkodott, hogy Evie tartózkodjon a beszélgetéseik rögzítésétől, vagy más csatornákon való közvetítésétől.

Rachel mély levegőt vett.

– Réges-régen a gathendiek egy vírust szabadítottak el a szülőbolygómon, aminek mindannyiunkat ki kellett volna irtania. Azt hiszem, az én bolygóm a B-tervük.

– Nem hiszem, hogy ezt helyesen fordítottam le.

A nő ajkai megrándultak. Beszélgetésük során találkoztak néhány mulatságos fordítási hibával.

– Minek fordítódott a B-terv?

– A földi beporzókat[1] érintő machinációk.

Rachel felnevetett. – B, mint az ábécénk második betűje, nem pedig a beporzó méh.

– Ah!

– A B-terv lenne a gathendiek tartalék terve, vagyis az ő, ha minden más kudarcot vall, és nem tudjuk meghódítani a Szövetség által elfoglalt teret, még mindig letelepedhetünk elég messze, hogy elfelejtsenek minket elképzelésük.

– Ez nem lepne meg! – morogta Wonick.

– De a vírus nem járt sikerrel. És nem hiszem, hogy szeretnek veszíteni, vagy azt, ha bárki megzavarja a terveiket.

– Nem.

– Szóval felbosszantotta őket, hogy nem sikerült kiirtaniuk azt, amit valószínűleg az én primitívebb fajomnak tartanak, és ezért a markukba akarnak kaparintani engem és a barátaimat, hogy kiderítsék, miért nem sikerült a laboratóriumban gyártott vírusuknak elvégeznie a munkát. – De honnan tudták, hogy a Kandovaron lévő földiek a kulcs ahhoz, hogy rájöjjenek, miért vallott kudarcot a vírus? Honnan sejthették volna, hogy Rachel és a barátai különböznek a legtöbb földitől?

– Említetted, hogy messziről érkezel – mondta a férfi. – Ha te lennél a célpontjuk, a Kandovarról való ellopásod nagyon hosszú utazástól kímélné meg őket, különösen, hogy a Secta nem adott hozzáférést a gathendieknek a qhov’rumokhoz. Az Aldebari Szövetség valószínűleg még mindig próbálja kideríteni, hogyan sikerült a grunarkoknak bejutniuk az egyikbe.

Mi van, ha nem tudják, hogy Rachel és a barátai mások? Lehet, hogy a gathendiek más okból akarják őket? Talán azért, hogy megakadályozzák, hogy a lasaraiak találjanak egy olyan fajt, amely segíthet nekik növelni a létszámukat és biztosítani a lasarai faj fennmaradását? Végül is ezért utaztak a tehetségesek a Lasarára. A Halhatatlan Őrzők, mint Rachel, ebben nem tudtak segíteni. Még nem találták meg a módját annak, hogyan lehet úgy gyermeket nemzeni, hogy a baba ne fertőződjön meg méhen belül a vámpírvírussal. És nem tudták, hogy a vírus mit tenne egy magzattal, vagy egy csecsemővel. Vagy egy gyerekkel.

– A lasaraiak szaporodási szempontból kompatibilisek más fajokkal idekint? – A Yona nem tűnt annyira különbözőnek a lasaraiaktól, eltekintve a színeiktől és az érzelmek hiányától. Gyakran elgondolkodott azon, hogy a lasaraiak miért nem szaporodnak velük, vagy más, közeli fajokkal.

– Bár a galaxisban sok földönkívüli faj mutat erős hasonlóságot a megjelenésében, gyakran nem tudnak együtt szaporodni – mondta a férfi. – A purveliek például genetikailag túlságosan különböznek a lasaraiaktól ahhoz, hogy anélkül szaporodjanak, hogy ne kockáztatnának az utódoknál végzetes rendellenességeket. A segoniaiak soha nem szaporodnak más fajokkal, hacsak azok a fajok nem kötelezik magukat, hogy tartósan letelepednek Segonián. A rakessiaiak megvetnek mindenkit a bolygójukon, aki nem rendelkezik a hagyományos jegyekkel, amelyekkel a legtöbben születnek. Ezért a rakessiai-lasarai kötelékből származó utódokat a rakessiai szülő gorombán kezelné.

– Tényleg? Az anyukája vagy az apukája ilyet tenne? A rakessiaiak úgy hangzanak, mintha seggfejek lennének!

A férfi nevetett. – A lasaraiak más fajokkal is szaporodtak már. De ahogy az gyakran előfordul, amikor két különböző faj kapcsolódik össze, az utódok majdnem mindig sterilek voltak.

– Ó, persze! – A szekundánsa mutatott egyszer neki egy képet egy zebroidról – amely egy zebra és egy ló, vagy más lóféle tenyésztéséből származott –, és megemlítette, hogy az ilyen hibridek általában sterilek.

– A steril utódok – vonta le a következtetést a férfi –, nem segítenek a lasaraiaknak abban, hogy biztosítsák civilizációjuk fennmaradását.

Seth a gyógyító képességét használva, megállapította, hogy Adira és Abby nem fog szaporodási problémákkal küzdeni. Tehát lehetséges, hogy a földiek a lasaraiak utolsó reménye.

Ami azt jelentette, hogy a gathendieknek két oka is volt arra, hogy rátegyék a kezüket Rachelre és a barátaira.

– Ez szívás!

– Nem hiszem, hogy ez jól fordítódott le!

– Ez szopás? – javasolta.

– Most még jobban összezavarodtam – motyogta.

Nevetett. – „Ez szívás” és „ez szopás” az én világomban szleng. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy ez drek.

– Á, igen, az!

Csend lett.

– Az a sok ember a Kandovaron... – suttogta. – Miattunk haltak meg, miattam és a barátaim miatt.

– Azért haltak meg, mert a gathendiek elpusztították a hajót. Nem mintha mind meghaltak volna – sietett hozzátenni. – Biztos vagyok benne, hogy a mentőkapszulák sikeresen elindultak, és az Aldebari Szövetség megment, amennyit csak tud.

– Remélem! – Hosszú sóhaj hagyta el a lányt. – Tudod, ennek egy új kezdetnek kellett volna lennie számomra. Egy új élet elindítása. Nem kell többé rejtegetnem, hogy mi vagyok. Nincs többé minden éjjel vadászat.

– Te vadászol az élelmedre?

– Nem. Vámpírokra vadászom, olyan emberekre, akiket a gathendiek által a bolygónkra szabadított vírus őrületbe kergetett. A testvéreimmel azért vadászunk rájuk, hogy megvédjük az ártatlanokat a legyilkolástól, és hogy biztosítsuk fajunk fennmaradását. Ha nem tartanánk kordában a vámpírok számát, a földiek már rég kihaltak volna.

– És ez volt a foglalkozásod? Vámpírokra vadászni?

– Igen.

– Nemes volt.

– Igen. Azonban a legtöbb ember nem tud róla a bolygónkon.

– Nem értem!

– A legtöbb Földlakó nem tudja, hogy léteznek vámpírok – magyarázta. – Azt hiszik, hogy csak mítoszok és legendák. Nemzedékről nemzedékre szálló történetek. Ijesztő szórakoztató videók témája. És mi keményen dolgozunk, hogy ez így is maradjon.

– Miért? Nem lenne jobb, ha tisztában lennének a fenyegetéssel?

– Nem. Mert akkor rólunk is tudnának – rólam és a testvéreimről – és a mi különbözőségünkről. Akkor minket is meg akarnának ölni vagy elfogni.

– Ez nem logikus!

– Nem, nem az. A különbözőségünk teszi lehetővé számunkra, hogy megvédjük őket. De ez az én világom. És én azt hittem, hogy mindezt magam mögött hagytam. Most meg ez – sóhajtotta, és elkomorult a hangulata. – Ez kimerítő, tudod? Rejtegetni, hogy mi vagy. Aggódni, hogy elszólod magad, és valaki rájön, hogy más vagy, mert nagy az esélye, hogy ha egyszer rájönnek, megpróbálnak megölni, vagy elfogni, hogy hasznot húzzanak belőled.

Hosszú pillanat telt el, mire egy nehéz sóhaj hangzott fel a kommunikációs csatornán. – Ez volt az én tapasztalatom is.

Ő is más volt? Ez juttatta őt abba a tarthatatlan helyzetbe, amiben most volt? – Sajnálom!

– Én is!

– Tudod, azért küldtek ide, hogy őrizzem a barátaimat, és biztosítsam, hogy a lasaraiak úgy fogadják őket, ahogy ígérték. De mivel Taelon herceg biztosított minket arról, hogy minden rendben lesz, úgy gondoltam, hogy a barátaimat nem igazán kell őrizni, és talán találok valami új elfoglaltságot az életemben. – Csalódottsággal teli nevetést horkantott. – Ennyit erről az elképzelésről!

– Az újrakezdés nem mindig megy úgy, ahogy reméljük – ajánlotta fel együttérzőn.

– Te próbáltál újrakezdeni?

– Igen.

– És?

– Sok haláleset következett. – Az egyszerű kijelentés ugyanazt a fáradtságot sugározta, ami a nőt is sújtotta.

– Ez szívás!

– Igen, így van.

– És most itt vagyunk.

– Itt vagyunk.

– Azt hiszem, ez rokon lelkekké tesz minket.

– Úgy gondolom, ez megint nem jól fordítódott.

A növekvő szórakozás elűzte a rá telepedett csalódottság egy részét. – Ezúttal mit mondott a tolmácsod?

– Hogy ettől leszünk családi... szellemek? Kísértetek?

Rachel nevetni kezdett. – A rokon lelkek alatt azt értem, hogy hasonlóak vagyunk.

– A különböző származásunk ellenére?

– Igen.

– Kezdek egyetérteni.

– Ez azt jelenti, hogy segítesz nekem? – kérdezte reménykedve.

Hosszú szünet következett. – Ezért barátkozol velem? Hogy rávegyél, hogy hagyjam figyelmen kívül az ezzel járó kockázatokat?

Rachel sóhajtott. – Nem. Azért barátkozom veled, mert kedvesnek tűnsz, és sokban hasonlítunk egymásra. Csak gondoltam, megkérdezem, hátha túlzott óvatosságból utasítod el a segítséget.

– A kockázatok továbbra is fennállnak – válaszolta bocsánat kérően. – Ha nem lennének, mindent megtennék, hogy eljöjjek érted.

– Nos... köszönöm! Sokat jelent. Tényleg sokat jelent. – Ránézett a konzolon lévő időkódra. – Hamarosan véget ér a műszakod, ugye? – Elég gyakran beszélgettek, hogy a nő kitapasztalja a férfi munkarendjét.

– Igen.

– Akkor itt hagylak ezzel.

Mint minden egyes nap, miután beszélgettek, búcsúzóul most is lejátszotta és elénekelte a „Lean on Me”-t.

 

Wonick az étkező felé ballagott. A hangulata éppen olyan sötét volt, mint feje fölötti felhők. Az esős évszak bosszúállóan csapott le. Egy mennydörgés mély morajlása jelezte, hogy hamarosan kezdődik a mai felhőszakadás. Még a duwenek is tudták ezt, és várakozással kuruttyoltak és csipogtak.

De Wonickot nem érdekelte.

Vagy talán az volt a baj, hogy mégis. Túlságosan is. Rachel miatt. És egyre jobban frusztrálta, hogy képtelen volt a segítségére sietni.

Ezért a sötét hangulata.

Amikor befordult az étkező sarkán, megállt. Savaas, Benwa és Retsa álltak beszélgetve a kantinhoz és a radarállomáshoz vezető út találkozásánál.

Vonásait kifejezéstelen maszkba öltöztetve, Wonick üdvözletet kiáltott, majd csatlakozott hozzájuk.

– Fejlemény történt – jelentette be Savaas, mielőtt Wonick megszólalhatott volna.

– Milyen fajta?

Savaas Ruskára pillantott. – Mondd el neki!

Ruska, aki minden az űrszektoruk közelében történt tevékenységekről folyamatosan tájékoztatta őket, szembefordult Wonickkal.

– Egy órával ezelőtt egy gathendi hadihajó jelent meg a nagy hatótávolságú letapogatókon.

A férfi elkomorult. – Hol?

– A Nikassi rendszer közelében.

Ez már csak négy rendszer távolságra volt. Nem jó.

– A Promeii 7 felé tartanak? – kérdezte reménykedve. A grunarkok rendszeresen látogatták a bolygót, valószínűleg azért, hogy eladják az elfogott lényeket Pulcrának – a galaxis leghírhedtebb harci arénája tulajdonosának –, cserébe alkatrészekért az összetákolt hajóikhoz.

Ruska megrázta a fejét. – Nem. Ha tartják a jelenlegi pályájukat...

– Ide tartanak – jelentette be Savaas. – A mentőkapszuláért jönnek.

Wonick homlokán mélyebbek lettek a ráncok. – Azt sem tudják, hogy a közelben van. A kapszula kommunikációja nem ér el olyan messzire.

– De a jeladó talán igen.

Ez elgondolkodtatta. – A lasarai mentőkapszulák jeladói korlátozott hatótávolságúak.

– A jeladó hatótávolsága szélesebb, mint a kommunikációs csatornáiké.

– De nem eléggé, hogy olyan messzire érjen.

– Hát, biztos frissítették. Ha a gathendi hajó a Promeii 7 felé tartana, akkor a röppályájuk egy alternatív útvonalon vezetne.

Wonick azt akarta sugallni, hogy ez véletlen egybeesés, de tudta, hogy ez milyen nevetséges javaslat lenne.

Savaas keresztbe fonta a karját a mellkasán.

– Valamit tennünk kell a kapszulával! – Komor arckifejezése azt sugallta, hogy bármit is javasol, Wonicknak nem fog tetszeni.

Mielőtt barátja bármi többet mondhatott volna, Wonick határozottan bólintott. – Távolról beszivárgok a kapszula rendszerébe, és hatástalanítom a jeladót.

– Ez nem fogja megakadályozni a gathendieket abban, hogy folytassák útjukat a kapszula utolsó helyére.

– Ahogy az elpusztítása sem – ellenkezett Wonick, kitalálva, merre tartanak Savaas gondolatai. – A hiba az enyém volt. Nem gondoltam, hogy a jeladó jele elér akkora távolságot.

Ruska felmordult. – Nem gondoltam volna, hogy egy gathendi hajó ilyen messzire téved. Nem kellene visszasunnyogniuk arra a bázisra, amit felállítottak, mielőtt megpillantják őket a Szövetség hajói? Biztosan tudnak a kereső- és mentőakcióról.

Benwa bólintott. – A qhov’rumban meglepték a Kandovar legénységét. Nem élnének túl egy csatát egy olyan hadihajó ellen, amely aktívan vadászik rájuk a nyílt térben.

Savaas felvonta a szemöldökét. – Szóval meg akarod várni, hogy mi történik? Időt adni a gathendieknek, hogy továbbítsák a helyzetüket a többi fajtársuknak, ha még nem tették volna, és még többüket csalogassanak az anyabolygónk közelébe?

Wonick megrázta a fejét. – Annak a hajónak a parancsnoka nem akarja majd, hogy mások arassák le a babért a Földlakó elfogásáért. Valószínűleg még csak nem is értesítettek senkit a felfedezésükről. – A gathendiek kapzsi grunarkok voltak, akik bármit megtennének azért, hogy elsőként nyerjék el kegyetlen császáruk kegyeit, beleértve az olyan információk visszatartását is, amelyek más fajtársaik hasznára válhatnak.

– Ha megtalálták! – ingatta Benwa a fejét. – Lehet, hogy tartózkodnak attól, hogy értesítsenek másokat a Földlakóról, ha elfogják. De ez nem jelenti azt, hogy nem tájékoztatják a flotta többi tagját a helyzetükről.

Hoshaan egy pillantással végigsöpört rajtuk. – Miért nem megyünk fel a Shagosával lopakodó üzemmódban, és pusztítjuk el a gathendi hajót?

Wonick és testvérei aprólékosan megtervezték és megépítették a Shagosát. Ez volt a galaxis legfejlettebb hajója, talán a Secta hajói kivételével. A Secta volt a galaxis legősibb faja, és annyira fejlettek, hogy ők tervezték és építették a qhov’rumokat, amit más mérnökök még mindig nem tudtak megmagyarázni.

Csak egyetlen másik, a Shagosához hasonló hajó létezett: a Tangata, amelyet szintén ők építettek, és hálából Janwarnak adták mindazért, amit értük tett.

Savaas Benwára nézett. – Nem gondolod, hogy a gathendiek tudni akarják majd, ki pusztította el?

Benwa megvonta a vállát. – Elhíresztelhetjük, hogy kalózok tették.

Még Wonicknak is meg kellett ráznia a fejét.

– A legtöbb kalóznak nincs elég ereje és fegyvere ahhoz, hogy kiiktasson egy hadihajót. Kikapcsolom a jeladót a kapszulában, és meglátjuk, mi fog történni. Nem tudjuk biztosan, hogy a földi nőstény-e az oka a gathendiek jelenlétének a közelben. – Amikor Savaas szólásra nyitotta a száját, Wonick gyorsan újra közbevágott. – Lehet, hogy a gathendiek már fogva tartanak egy-két földit, és egyszerűen csak úgy döntöttek, hogy kerülő utat választanak vissza a bázisukra, hogy elkerüljék, hogy a kutató- és mentőhajók vagy a Promeii 7-re utazók felfedezzék őket.

Savaas tekintete elgondolkodóvá vált.

– Erre nem is gondoltam.

Hoshaan felmordult. – Vagy talán egy új bázis építéséhez keresnek helyet.

Benwa egy grimaszt vágott. – Remélem, nem! Utálnám, ha azok a grunarkok lennének a szomszédaink!

Mindannyian egyetértő morgást hallattak.

Savaas Wonickot fürkészte. – Kapcsold ki a jeladót, és Jovan figyelje a gathendi hajó által küldött vagy fogadott összes kommunikációt. Derítsd ki, mit csinálnak itt kint. –Végigsöpört tekintetével a többieken. – Lelépni!

Wonick kivételével mindenki elment, sokan az étkező felé vették az irányt. Minden beszélgetésben, ami elhallatszott hozzá, csak úgy áradtak a találgatások.

Savaas elkapta Wonick tekintetét.

– Csak késlelteted az elkerülhetetlent.

Annyi szó akart kicsordulni belőle, amelyek szinte biztosan vitát indítanának el. Ehelyett Wonick megcsóválta a fejét. – Hibáztathatsz engem?

Savaas összevonta a szemöldökét, majd elfordította a tekintetét. – Nem – sóhajtotta. – Az ételt el kellene vinned a kommunikációs állomásra. Jovan már ott van, és figyeli a mentőkapszulát. Több szimpátiát mutatott a nő iránt, mint néhányan a többiek közül. Aggódom, hogy megpróbálja majd figyelmeztetni őt a gathendi hajóról, és felfedi a helyzetünket.

Bűntudat suhant át Wonickon, mert ő is pontosan ezt akarta tenni.

Mintha megérezte volna, Savaas mélyrehatóbban kezdte fürkészni őt. – Te hogy vagy?

– Hogy érted ezt?

– Dupla műszakban dolgozol, hosszú órákon át figyeled a kapszulát. Eleget pihensz?

A kérdés csak fokozta benne sarjadó bűntudatot.

– Igen.

– Jó. – Savaas hátba veregette.

Wonick követte őt az étkezdébe, kikérte az ételt, majd átsietett az erdőn. Ha a tálcáján nem lett volna fedő, valószínűleg az ételének nagy részét kiöntötte volna a rohanásban. De a gyors hegymenet nem fullasztotta úgy ki, mint másokat, hála a bővítményeinek.

Alig várva, hogy kapcsolatba lépjen Rachellel, aktiválta a kommunikációs állomás ajtaját.

Jovan felé fordult, és talpra ugrott. A fiatalabb férfi arcára riadalom ült ki.

Wonick a homlokát ráncolta. – Mi az?

– Tud a hajóról.

Drek! Wonick a konzolhoz lépett, és letette a tálcát a mellette lévő asztalra. – A gathendi hajóról?

– Igen.

– Elmondtad neki? – Savaas dühös lenne. De Wonick nem hibáztathatta a fiatalabb kiborgot azért, mert olyasmit tett, amit ő is tervezett.

Jovan megrázta a fejét. – A kapszula mesterséges intelligenciája észlelte és értesítette őt.

– Mikor?

– Úgy tíz perccel ezelőtt.

– Mi volt a reakciója?

Jovan megérintette a konzolt, bekapcsolta a hangerőszabályzót, és végigsimított az ujjával a sima felületen.

Zene dübörgött a kis szobában. Egy férfi felváltva beszélt és énekelt a ritmusra. Rachel kísérte őt, gúnyolódva a Veszéllyel, hogy jöjjön érte.

Ó, drek!

Jovan ugyanolyan kétségbeesettnek látszott, mint amilyennek Wonick érezte magát. – Újra és újra ezt játssza. És amikor véget ér...

– Hallottad ezt, Gathendi!? – követelte Rachel, amikor elhallgatott a zene. – Tudom, hogy ott vagytok. Én pedig itt vagyok karnyújtásnyira tőletek. Egy földit akartok? Gyertek és kapjatok el, gerinctelen fattyúk!

 

Ismétlésre programozva, újra a Blackway& Black Caviar „What’s Up Danger” című száma töltötte be a kapszulát. Minden alkalommal, amikor szólt, Rachelben fellobbant a düh, amely gyorsan tomboló pokollá erősödött. Azok a gathendi rohadékok valószínűleg megölték a barátait, nagy eséllyel legalább néhány új lasarai barátját is, és minden bizonnyal megölték az összes Yona barátját. És most itt voltak?

Tele nyughatatlan energiával, elővett egy tőrt, és képzeletbeli ellenfelekkel harcolt a fülke szűkös terében, miközben a dalszövegeket énekelte. Szívesen használta volna a katanáit, de nem volt elég hely.

– Hagyd abba! – dörgött egy mély hang.

Rachelt ez váratlanul érte, és véletlenül az ülésbe szúrt. Hoppá!

Káromkodva kirántotta a pengét, és a konzol fölé hajolva kikapcsolta a zenét. – Jóképű?

– Igen. Zárj le minden más csatornát!

– Csináld, Evie! – parancsolta Rachel.

– Minden más kommunikációs csatorna lezárva – jelentette be Evie.

– Mi a dreket csinálsz? – követelte.

Beleülve az ülésbe, Rachel lelkesen közölte a híreket.

– Egy gathendi hadihajó bukkant fel Evie nagy hatótávolságú radarján, vagy mi a fenén. Hát nem nagyszerű!?

– Nem, nem nagyszerű! – válaszolta majdnem kiáltva.

– De igen, az. Csak annyit kell tennem, hogy magamhoz csalogatom őket...

– Fogságba esel, és meghalsz – fejezte be a lány helyett.

Felhorkant. – Aha! Ez nem így fog menni, édesem!

– Ha ezt elhiszed, akkor megadtad magad az őrületnek! És miért neveztél engem ragacsos anyagnak, amit a beporzó rovarok készítenek a Földön?

Rachel felnevetett. – Ez egy kedveskedő kifejezés.

– Tényleg? – A meglepetés minden dühöt kitörölt a hangjából.

– Igen. Tudom, hogy talán nehéz elhinned, de meg tudom csinálni – fogadkozott Rachel.

– Ezzel – kezdte, és a düh visszatért a hangjába –, feltételezem arra gondolsz, hogy ráveszed a gathendieket, hogy vigyék a mentőkapszuládat a fedélzetre? És aztán? Legyőzöd mindannyiukat? Egyedül? A gathendiek elvesztették a legtöbb hajójukat a megtorlás háborúja során. Valószínűleg nem csak egy kontingenssel fogsz szembenézni. Annyi katonával kerülsz majd szembe, amennyit fel tudnak zsúfolni a drekking hajóra!

– És egy szelíd, rémült kis Földlakóra számítanak majd, aki összekuporodik félelmében. Nem egy harcosra, aki szétrúgja a seggüket.

– Segg. Nem szamarak.

Nevetett. – Ó! Hosszú életem során már sok segget rúgtam szét. És ez alatt azt értem, hogy egyszerre többet is. Van fogalmad róla, hány vámpírral kerültem szembe, miközben egyedül vadásztam? A számuk az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt. És a zsoldosokról ne is beszéljünk.

– Zárt térben voltál, amikor azokkal a vámpírokkal és felbérelhető katonákkal harcoltál? Egy szállítóhangárban, ahol korlátozott a mozgástér a járművek között?

– Nem. – Harcainak túlnyomó többsége kint zajlott, nyílt terepen, ahol bőven volt hely a katanáit lendíteni, és kitérni ellenfelei pengéi vagy golyói elől. – De...

– Egy hangár, ahol katonák tucatjai sorakoznak, és várják, hogy sorra kerüljenek, hogy megtámadjanak?

– Ez nem érint engem! El tudok bánni velük!

– Egy hangár, amelynek lezárt ajtaja gathendi jelszót igényel, ami megakadályozna, hogy beljebb juss a hajóba?

– Nem, de bármikor rákényszeríthetek egy gathendit, hogy...

– Egy lezárt ajtó, amely lehetővé tenné a túloldalon lévők számára, hogy kiszívják az oxigént a helyiségből, ha a csata nem úgy alakulna, ahogy ők szeretnék?

Ez megállította a nőt.

– Egy hangár, ahol AB-eszközök és egyéb eszközök hevernek, amelyek...

– Mik azok az AB eszközök?

– Kézi vonósugaras eszközök, amelyeket teheráruk és más nehéz tárgyak rakodására használnak. Elmozdítják a gravitációt a tárgy körül, így az lebegni fog, és könnyen mozgathatóvá válik.

Rachel egy pillanatra elgondolkodott ezen. – Bármilyen tárgy?

– Igen. Ha rád irányítanák az eszközt, felemelkednél a padlóról, és nem tudnád megakadályozni, hogy egyenesen egy cellába lebegtessenek.

A nő a homlokát ráncolta. Ez gondot jelentene. Hatalmas problémát. A vállai megereszkedtek, miközben hátradőlt a székében. – Hát, ez szívás!

A férfi sóhajtása együttérzést és megkönnyebbülést is közvetített.

Rachel gondolatai cikáztak, kereste a módokat, hogyan tudna szembeszállni a férfi által említett minden egyes problémával.

– Megjátszhatnám a gyengeséget és az engedelmességet, amíg túl nem jutok a hangár kapu dolgon, és akkor elbánhatok a seggükkel – javasolta elgondolkodva.

– És miközben harcolsz a körülötted összecsődült harcosokkal, csak annyit kellene tenniük, hogy egy kábító gránátot dobva közétek, megbénítanak.

A lány homlokán elmélyültek a ráncok. Nem volt biztos benne, hogy egy kábító gránát le tudna-e győzni egy Halhatatlan Őrzőt. Sok sérülést képes elviselni. De még soha nem érte áramütés, és nem tudta, mire számítson.

Rachel mindent megtett, hogy megismerkedjen azokkal a fegyverekkel, amelyekkel itt kint találkozhat. De ezek eléggé eltértek a földi fegyverektől ahhoz, hogy tényleg nem volt biztos benne, mekkora kárt tudnak okozni. Amikor megkért néhány lasarai katonát, hogy lőjenek rá, hogy felmérje a hatást, a katonák annyira döbbentnek néztek ki, hogy inkább nem kérte újra.

Simone rá akart beszélni egy Yona harcost, de – amennyire Rachel tudta – még nem járt sikerrel a gathendiek támadása előtt.

Vajon egy kábító gránát ugyanúgy elkábítaná őt, mint a legtöbb itteni lényt? Vagy egyszerűen csak kurvára fájna, és könnyen le lehetne rázni?

Nem engedhette meg magának, hogy a gathendiek keze közé kerüljön. Ha mégis megtörténne, a vérének és szöveteinek alapos vizsgálata felfedné, mennyire különbözik a többi Földlakótól, és talán olyan információkkal látná el a rohadékokat, amelyek segítségével találhatnának egy olyan vírust, amely sikerrel járna ott, ahol a másik elbukott.

– Eeez elgondolkodtató – motyogta ingerülten. – Azt hiszem, jó döntés volt nem utasítani Evie-t, hogy változtassa meg az irányunkat.

– Meg akartad változtatni az irányt? – kérdezte, kissé felélénkülve. – Hogy elkerüld a gathendieket?

– Nem. Egyenesen feléjük akartam menni.

A férfi elkáromkodta magát.

Rachel elvigyorodott. Még akkor is vonzó volt, amikor morcos volt.

– Gondoltam, hogy ez esetleg rontja az egész tehetetlen-áldozat-képet, és meggondoltam magam. Most úgy tűnik, új tervet kell kidolgoznom.

– Figyelmeztetés – jelentette ki Evie hirtelen, a hangja ugyanolyan nyugodt volt, mint általában. – A vészjelző megszűnt működni.

Rachel kiegyenesedett. – Micsoda?

– A vészjelző már nem működik.

– Mi a fene? Miért?

– Ismeretlen.

A zene kikapcsolásán kívül ő nem nyúlt semmihez. – Várj! Ez azért van, mert megszúrtam az ülést?

– Megszúrtad az ülést? – kérdezte Jóképű.

– Igen. Baleset volt. Megijesztettél, amikor rám mordultál, hogy hagyjam abba az éneklést.

– Az... inkább csak egy kérés volt – mondta egy rándulással a hangjában.

– Az egy bömbölés volt. A vészjelzők az ülésben vannak? – Ez furcsának tűnt.

– Negatív – válaszolta Evie ugyanabban a pillanatban, amikor Jóképű azt mondta: – Nem.

Rachel felemelte a kezét. – Szóval csak úgy leállt? Miféle szarság ez?

– Kérem, ismételje meg a kérést – válaszolta Evie.

Jóképű felnevetett.

Ez ismét mosolygásra késztette Rachelt.

– Látod, hogy mivel foglalkoztam.

– Igen.

Bosszúsan körülnézett.

– Azt hiszem, nem kellene meglepődnöm. A szekundánsom mindig panaszkodott a szoftverhibákra és a számítógép meghibásodásaira. A Kandovar három évig, vagy akörül a szülőbolygóm mellett rekedt a semmiben. Ha csak rutinszerű karbantartást végeznek a mentőkapszulákon, amikor a Lasarán vannak, akkor már régóta esedékes lenne egy tuningolás. – Ennek jelentőségétől összeszorult a gyomra. – Evie, minden más még működik?

– Megerősítve. Minden más rendszer rendeltetésszerűen működik.

– Jó.

Csend lett.

– Jóképű? – kérdezte, amikor elnyúlt a csend. – Még mindig ott vagy?

– Igen.

– Elhallgattál. Mi jár a fejedben?

– Titokban azt reméltem, hogy a gathendi hajó elfordul, és a Promeii 7 felé veszi az irányt.

Életre kelt a remény szikrája. – A Promeii 7 a közelben van?

– Nem.

– De azt mondtad, reméled, hogy a gathendiek arra tartanak.

– Nem sok minden más van ilyen messze a Szövetség által elfoglalt területektől. Hacsak nem téged üldöznek, nem látok más okot arra, hogy a területen legyenek.

– A Promeii 7 elég közel van ahhoz, hogy elérjem?

– Nem.

– A fenébe! – motyogta Rachel.

Egy hosszú pillanat telt el. – Sajnálom – ajánlotta fel komoran Jóképű.

– Nem a te hibád! – Rachel ismét belesüllyedt az ülésbe. – Kár, hogy nem a Promeii 7 közelében kötöttem ki. Úgy hallottam, mindenféle aljas és kalandvágyó alakok gyűlnek ott össze. Biztos vagyok benne, hogy nagyobb szerencsém lett volna rábeszélni valakit, hogy jöjjön és mentsen meg.

– Bárki a Promeii 7-ről inkább elfogna téged, és eladna Pulcrának.

– Ki az a Pulcra?

– A Promeii 7 leggazdagabb embere. Az övé a leghírhedtebb kolosszeum, ahol a harcosok nagy közönség előtt – gyakran élet-halál harcot vívnak.

– Pfff! Tudod, milyen kiábrándító, hogy az emberek, akik tudományosan elég fejlettek ahhoz, hogy az űrben utazhassanak, társadalmilag még mindig elég barbárok ahhoz, hogy ilyen szarságokra gerjedjenek? – mondta.

A férfi szünetet tartott. – Igen?

Nevetett, mielőtt visszatért volna a helyzetéhez, és ahhoz, hogy a jeladó meghibásodása hogyan változtatta meg azt.

– Azt hiszem, akár mehetek a gathendi hajó felé is.

– Mi? Miért? Azt hittem, úgy döntöttél, hogy nem teszed.

– Ez még azelőtt volt, hogy a vészjelző leállt volna. Most már nincs más választásom. A jeladó nélkül senki más nem fogja tudni, hogy itt vagyok.

– Kivéve engem.

– Igen – mondta finoman. – De te már mondtad, hogy nem tudsz segíteni nekem. – Ha a segítségére rohanás veszélyeztetné a barátait, a nő megértette, és nem vette rossz néven. – És nem árulod el, hol vagy, hogy megpróbálhassak segíteni neked.

A férfi hallgatása megerősítette ezt.

– Evie – parancsolta határozottan –, vedd az irányt a gathendi hajó felé!

– A gathendi hajó felé vezető irány beállítása – válaszolta Evie.

– Rachel – morogta majdnem –, ne csináld ezt!

– Nincs más választásom!

– Már beismerted, hogy a gathendiekkel való harc a hajójukon rosszul végződne számodra.

– Mindenképpen lehetséges, ezért nem áll szándékomban a hajójukon harcolni velük.

– Megadod magad, és hagyod, hogy elfogjanak? – kérdezte döbbenten.

– A pokolba is, dehogy! Új tervem van. Addig megyek feléjük, amíg biztosan fel nem keltem a figyelmüket. Aztán a 61-75948-as rendszer egyik bolygójára vezetem őket, és ott harcolok velük. Evie le tudja szállítani a kapszulát helyettem...

– Minden feljegyzés azt mutatja, hogy egyik bolygónak sincs belélegezhető légköre. A holdaknak sincs.

– Tudom. De találtam egy űrruhát az egyik rekeszben. – Arrafelé pillantott. – Evie azt mondta, hogy minden mentőkapszulában van egy ilyen. Túl nagy és kényelmetlen. De még mindig tudok benne seggeket szétrúgni.

– Még alacsony gravitációban is?

Ez megnehezítené a dolgokat.

– Hmm! Evie, van olyan bolygó vagy hold, amelynek a gravitációs ereje hasonló a Lasaráéhoz? – Ami és Taelon is azt mondta, hogy nem sok különbséget észleltek Lasara és a Föld gravitációs vonzása között.

– Keresés. Két bolygó és egy hold rendelkezik hasonló gravitációs erővel.

Ez ígéretes volt. – Van valamelyiknek belélegezhető légköre?

– Negatív.

Rachel ezt már tudta, de mégis meg kellett kérdeznie.

– Milyenek a felületek?

– A Holdat jég borítja, akárcsak az egyik bolygót.

– Van valamelyikükön hegy?

– Negatív.

– Dombok?

– Negatív. A felszínük egyenletesen sima, néhány sekély kráterrel a Holdon.

Így nem lenne semmi, ami mögé elbújhatna, miközben a gathendiekre vadászik, miután kihúzta őket a hajójukból.

– Mi a helyzet a másik bolygóval? Mesélj róla! – Jó lenne, ha találna egyet, amelyik egy esőerdővel büszkélkedhet. Rengeteg élet és más hőjelek, hogy összezavarja a zsákmányát, valamint növények sokasága, amelyek mögé be tudna bújni.

– Nagy széllel kísért porvihar söpör végig folyamatosan a felszínen.

– Túl erős a szél ahhoz, hogy egyenesen maradjak?

– A talpon maradás kihívás lenne ekkora a szélben – erősítette meg Evie.

Kihívás. Nem lehetetlen. Különösen, mivel hihetetlen erővel rendelkezett, és az űrruhához erősített csizmák talpa olyan volt, hogy képes volt a bakancsokkal egyenértékű teljesítményre velük.

– Rossz lenne a látótávolság?

– Megerősítve.

– Valami fizikai szerkezet, ami mögé elbújhatok?

– A feljegyzések hegyek jelenlétére utalnak, de ezt nem tudom szkenneléssel megerősíteni.

– Szóval, lehetséges, hogy fedezéket találjak. Mi a helyzet a hőmérséklettel?

– A feljegyzések szerint a felszíni hőmérséklet sokkal magasabb, mint a Lasarán.

– Elég magas ahhoz, hogy megolvassza a ruhámat, vagy a fegyvereimet? – Nem sok minden volt nála. Csak a kardjai, néhány tőr, amit megszokásból még mindig magánál hordott, és egy robbantó, amivel minden kapszula fel volt szerelve.

– Negatív.

– Jó. Akkor túlélhetem az űrruhában. És a hőmérséklet megnehezíti, hogy a gathendiek hőnyomokat keressenek. Oké! – Rachel bólintott. – Oda megyünk, amint felkeltettem a gathendiek figyelmét. Mit gondolsz, Jóképű? Jó tervnek hangzik?

A bejelentését követően csend lett.

– Jóképű? Ott vagy?

Csend.

Evie szólalt meg. – Elvesztettük a kommunikációt Jóképűvel.

 

---

[1] A B hang kiejtése és a bee (méh) hasonló hangzása alapján