PROLÓGUS

 

 

 

Rachel olyannyira szórakozottan lépkedett egy hosszú folyosón, hogy majdnem nekiment egy lasarai nőnek, aki az ellenkező irányban haladt. Ez a folyosó Rachel egyik kedvence volt, mert törhetetlen stovicun kristályból készült ablakokkal büszkélkedhetett, amely az arra közlekedőknek lenyűgöző kilátást nyújtott.

Vagy talán csak őt és a többi „Földlakót” döbbentette meg.

Megrándultak az ajkai. Még a Kandovar nevűlasarai hadihajó fedélzetén eltöltött négy hónap után is küzdenie kellett a nevetés vágya ellen, amikor földinek nevezték. A kifejezés egyszerűen túl sok emléket ébresztett fel benne a megnézett sci-fi filmekből, amelyekben az idegenek robothangon azt mondták: „Üdvözlet, Földlakók! Békével jöttünk!” De itt kint az űrben az emberek leginkább a származási bolygójuk alapján azonosították egymást.

Rachel megrázta a fejét. Itt kint az űrben. Az élet furcsa fordulatokat vehetett. És ez volt az egyik legfurcsább és legjelentősebb, amit valaha is átélt hosszú élete során.

Az első, a történészek által gyakran sötét középkornak nevezett korszakban történt. Rachel nem volt olyan szerencsés, mint néhány Halhatatlan Őrző testvére, akik arisztokrataként születtek. Az ő szülei szegények voltak. Éhség kísértette minden ébren töltött percét. A testvérei közül csak ketten élték meg a harmadik életévüket. És mivel mindannyian olyan különleges adottságokkal születtek, amilyenek másoknak nem voltak, veszély leselkedett rájuk.

A vikingek britanniai támadásai még veszélyesebbé tették az életet, amint azt a lány megtanulta a saját kárán, amikor megölték egy ilyen támadás során.

Vagyismajdnem megölték.

Megölték volna, ha egy vámpír nem talál rá, mielőtt a szekerce sikerrel jár. A vámpírok élvezték a káoszt és a pusztítást. Úgy özönlöttek rá, mint a legyek a hullákra, hogy a gyengékből és sebesültekből lakmározzanak. Rachel a mai napig nem tudta, hogy a vámpír, aki menekülés közben rátalált, miért alakította át ahelyett, hogy megölte volna. Nem emlékezett rá, csak a rémületre, amit keltett benne. A félelem, hogy az őt üldöző sötét alak egyike a viking martalócoknak, akik megöltek mindenkit, akit szeretett.

Talán a vámpír még nem adta meg magát az őrületnek.

A Halhatatlan Őrzők most már tudták, hogy a vámpírizmus egy nagyon ritka vírus következménye, amely inkább egy szimbióta szervezetként viselkedik. Egy földönkívüli faj – a gathendi – hozta létre egy laboratóriumban, és engedte szabadon a Földön réges-régen, azzal a szándékkal, hogy háború nélkül kipusztítsa az emberiséget, hogy azután a gonosz fattyúk magukénak tudhassák a bolygót, annak rengeteg nyersanyagát és minden megmaradt technológiát. A vírussal megfertőzött emberek zöme gyorsan őrületbe esett és vámpírrá vált, mivel nem volt természetes védekezésük a vírus által okozott fokozatos agykárosodás ellen. De a Rachelhez hasonlók megmenekültek ettől a sorstól. A fejlett DNS, amellyel a tehetségesek születtek, nemcsak különleges képességekkel ruházta fel őket, hanem megvédte őket a vírus ártó hatásaitól is. Így halhatatlanná váltak, megkapták a vámpírokra jellemző felfokozott erőt, gyorsaságot, érzékeket és regenerációs képességeket, anélkül az őrület nélkül, amely arra késztetné őket, hogy széttépjék egymást.

Vajon a vámpír, aki átváltoztatta Rachelt, még mindig elég épeszű volt ahhoz, hogy társaságra vágyjon? Vagy az egyik viking bukkant rá az őt átváltoztató vámpírra,megölte, és otthagyta őt holtan?

Soha nem sikerült megtudnia. Szerencsére Seth – a Halhatatlan Őrzők hatalmas erejű vezetője – megérezte Rachel átalakulását a maga furcsa módján, megkereste őt, és a szárnyai alá vette. Ő képezte ki. Célt adott neki. És annyi ételt is, amennyit csak meg tudott enni, gondolta a lány egy szeretetteljes mosollyal. És az ezt követő évszázadok szinte minden éjszakáját őrült vámpírokra vadászva töltötte, megölve őket, hogy megakadályozza, hogy kiirtsák az emberiséget.

Határozottan furcsa fordulat a sorsban.

Rachel megállt, és keresztülbámult az egyik ablakon. Ragyogó fény suhant el mellette, a lüktető színek szinte hipnotikusak voltak. Néha úgy gondolta, hogy az ébredés és a felfedezés, hogy természetfeletti erőre és gyorsaságra tett szert, sokkal kevésbé volt sokkoló, mint az, amikor Seth leültette őt, négy Halhatatlan Őrzőtársát és tíz tehetségest, majd megkérdezte tőlük, hogy szeretnének-e egy földönkívüli űrhajón keresztülutazni a galaxison... miután közölte velük, hogy a fogadott lánya, Amiriska – akit Rachel tehetségesnek tartott – egy földönkívüli a Lasara nevű bolygóról.

Egy földönkívüli.

Teljesen elképesztő. Ahogy az ablakon túli látvány is.

A Kandovar jelenleg egy qhov’rumon keresztül haladt, amely szép fényjátékot hozott létre. Fogalma sem volt arról, hogyan működnek a qhov’rumok, de úgy értelmezte, hogy olyasmik lehetnek, mint a Földön a tudósok által tárgyalt féreglyukak. Azonban ahelyett, hogy meghajlítaná a teret, a qhov’rum biztonságos, törmelékektől mentes utat biztosít azűrhajóknak, és olyan sebességgel katapultálja őket előre, amelyre még a legfejlettebb hajók sem voltak képesek, így sokkal rövidebb idő alatt hatalmas távolságokat képesek megtenni.

Lépések közeledtek.

Rachel felrázta magát az álmodozásból, és folytatta útját a folyosón.

Két lasarai férfi sétált felékatonai egyenruhában.

Rachel elmosolyodott. – Helló!

Viszonozva a mosolyát, biccentve bólintottak. – Ni’má!

Alig észrevehető késéssel a jobb fülében lévő fordító azt mondta: „Kisasszony”.

A lasaraiak arra bíztatták, hogy hordjon fordítót mindkét fülében, de Rachel úgy döntött, hogy inkább csak egyet használ, remélve, hogy így gyorsabban megtanulja a nyelvet. A csoportban lévő halandó tehetségesek mindannyian állandó fordítóimplantátumot viseltek, a mázlisták. Rachel is szeretett volna egy ilyet. Sajnos, az immunrendszerét felváltó szimbióta vírus elutasította, és a beültetést követően, perceken belül kivetette a szervezetéből.

Mindkét katona igyekezett elkerülni, hogy megérintsék a karját, amikor elhaladtak mellette. Ez mindig szórakoztatta őt. A lasaraiaknak szigorú szabályaik voltak, amelyek megtiltották a kapcsolaton kívüli férfiak és nők érintkezését. A törvényeket azért hozták régen, hogy enyhítsék a túlnépesedést. A lasaraiak élettartama jóval meghaladta az emberekét. Egyesek akár ezer évig is éltek. Így a társadalmi korlátozások ellenére is szükségessé vált Lasara két holdjának terraformálása.

Rachel alig várta, hogy láthassa őket.

Egy Yona harcos közeledett felé. Bár hasonlított egy izmos emberre vagy lasaraira, a bőrének szürkés árnyalata volt, amitől egy kicsit úgy nézett ki, mint egy szerkesztőprogrammal satírozott fénykép.

– Szia, Ari’k!

A férfi bólintott. A többi katonával ellentétben, akik mellett elhaladt, Ari’k nem mosolygott, nem mintha Rachel azt várta volna tőle. A Yona harcosok nem éreztek érzelmeket. Az, hogy képtelenek voltak félelmet, dühöt vagy pánikot érezni, olyan előnyt biztosított számukra a csatában, hogy a lasaraiak gyakran Yona harcosokkal egészítették ki a seregüket. A sztoikus harcosokat az irigység, féltékenység, gyűlölet és kapzsiság teljes hiánya, arra is tökéletes választássá tette, hogy a királyi őrség tagjaiként szolgáljanak. Mint Ari’k. Ő és még néhányan védték Taelon herceget, földi életpárját, Lisát, és imádnivaló kisbabájukat, Abbyt.

Visszaemlékezve egy korábbi beszélgetésre, amelyet egyik Halhatatlan Őrző társával folytatott, Rachel Ari’k útjába lépett.

– Miért vesztette el az egészségügyi tiszt a fejét? – kérdezte.

A férfi megállt. – Egy egészségügyi tiszt elvesztette a fejét?

– Nem. Hadd fogalmazzam újra! – Bár empata halhatatlan barátnője, Simone ragaszkodott hozzá, hogy nem érez semmilyen érzelmeket a Yona közelében, Eliana úgy vélte, hogy a derék harcosok talán nem is olyan érzelemmentesek, mint ahogy a lasaraiak gondolták. Rachel még mindig bizonytalan volt a kérdést illetően. – Miért veszíthetné el a türelmét egy egészségügyi tiszt?

– A lehetőségek számosak.

– Próbálj ki egyet!

– Mert egyik beosztottja nem engedelmeskedett a parancsának.

Elvigyorodott. – Nem. Mert nem voltpáciense.

A férfi bámult rá, arckifejezése teljesen közömbös volt.

– Érted? Páciens? Türelem[1]? Ez egy vicc!

Semmi.

A lány elgondolkodva nézte a férfit, de nem vette észre sem az ajkai rándulását, sem a sötét szemei forgatását.

– Talán elveszett valami a fordítás során.

– Így volt – erősítette meg a férfi sztoikusan, és ezzel nevetést csalt ki a lányból. – De ez nem jelent semmit! Azt hiszem, próbálsz megnevettetni. Én pedig képtelen vagyok érzelmeket érezni.

Mosolyogva megveregette a férfi izmos vállát. – Úgy tűnik, igen. Elmehetsz.

Ahogy a férfi távozott, a nő a pár lépéssel arrébb lévő ajtó felé vette az irányt. Amikor megállt előtte, az felcsúszott.

Sötétség volt odabent.

Rachel a homlokát ráncolta. A 9-es gépház kisebb volt, mint a többi a hajón, és mindössze féltucatnyi férfi és nő volt a személyzete. A nagy helyiséget általában élénk beszélgetés töltötte meg, elnyomva a hajtóművek alig észrevehető zúgását. Bármely másik napon ragyogó fények világították meg a szorgalmas férfiak és nők arcát, akik vigyorogva üdvözölték Rachelt, amikor belépett.

Felállt a szőr a tarkóján. Most az egyetlen fény a gépeken lévő kis monitorokból áradt. Még a laptopok, számítógépek és táblagépek lasarai változata is sötét volt. Bár Rachel felfokozott látása lehetővé tette, hogy szinte teljes sötétségben is lásson, nem vett észre egy mérnököt sem. A füle azonban több szívdobbanást is érzékelt odabent.

– Sinsta? – szólította.

Lasarai barátja nem válaszolt.

– Endon?

Nincs válasz.

Összeszűkültek a szemei. Átnyúlt a válla fölött, és kihúzott egy katanát a hüvelyéből.

Egy halk nyögés jutott el a füléig.

Tekintete abba az irányba siklott, ahonnan a hang érkezett, de csak a gépeket látta. Amikor mély levegőt vett, füst és égett elektromos alkatrészek fanyar szaga csiklandozta az orrát.

Baleset történt?

Szívverése felgyorsult, miközben beljebb lépett.

– Sinsta?

Biztos baleset történt. Minden gépészeti helyiségben automatikusan felgyulladt a világítás, ha valaki belépett, és nem kapcsolódott ki, amíg már senki sem maradt bent.

Egy láthatatlan erő hirtelen kirántotta a katanát a kezéből. Rachel levegőt vett, előhúzta a másikat, és felfokozott erejét használva markolta, amikor ugyanez az erő azt is megpróbálta elvenni.

Valami meglökte hátulról.

A lábát megvetve, Rachel egy elmosódott mozdulattal megpördült, de nem talált semmit.

Egy láb dobbant mögötte. Rachel megint megpördült... és csak bámult.

A sötétségből egy behemót alak ugrott elő. Legalább három méter magas volt, és úgy nézett ki, mint egy Jeti, koszos és hatalmas fogakkal!

– A francba!– A nő elugrott az útjából.

A lény üvöltve megfordult, és ismét támadásba lendült.

Rachel meglendítette a katanáját.

Átment a lényen!

– Mi a fene?

A kardja kiugrott az ujjai közül, és a szoba túlsó oldalán csörömpölve csattant a földhöz.

Rachel előhúzott egy tőrt.

Valami kisöpörte a lábát alóla. Az ösztön arra késztette, hogy a másodperc tört része alatt behúzza az állát és védje a fejét, mielőtt a háta a kemény padlónak ütközött volna.

– Oomph!– Ragyogó fény űzte el a sötétséget, és hasított a szemébe. Rachel hunyorogva kezdett felállni, de nem tudott. Valami láthatatlan súly lenyomta, miközben hat alak vette körbe, mindegyikük egy-egy trónium-robbantóval célzott a fejére és a mellkasára.

Csend lett.

Megnövekedett erejével és gyorsaságával Rachel talpra tudott volna állni, és vagy lefegyverezte volna őket, vagy menedékbe húzódik, mielőtt még észrevették volna, hogy megmozdult. Küzdelmes lenne. De képes lenne rá.

Ehelyett elvigyorodott. – Ez zseniális volt!

Sinsta mosolyogva leeresztette a fegyverét. – Tényleg?

– Természetesen!

Endon és a többi mérnök is leeresztette a fegyverét.

Rachel a kezét nyújtotta Sinsta felé.

– Felsegítenél?– Nem volt rá szüksége, de tudta, hogy ez még jobban megerősítené Sinsta és a többiek bizalmát, ha azt gondolnák, hogy igen.

Sinsta megragadta Rachel alkarját, és felrántotta.

– Jól vagy? Ugye nem ütötted be a fejed?

– Nem, jól vagyok. És nagyon le vagyok nyűgözve.– Büszke mosolyt villantott mindegyikükre, majd lesöpörte a nadrágját. – Hosszú utat tettetek meg.

Endon mosolya zavart homlokráncolássá változott.

– Nem, csak a szoba másik oldalán rejtőztünk el.

Rachel felnevetett. A lasaraiak fordítója néha mulatságosan szó szerint tudta venni a dolgokat.

– Ez egy földi mondás. Azt jelenti, hogy fejlődtetek. Sokat.

– Ó! – A férfi elvörösödött arccal viszonozta a vigyort, és enyhén meghajolt. – Köszönöm, Rachel!

– Ezt a bókot kiérdemelted. Mindannyian. Nem tudtam, mi a fene történik.– Beleszimatolt a levegőbe. – Mi ez a füst?

– Azt hiszem, a földiek füstölőnek hívják – mondta Sinsta.

Temera, az egyik másik mérnök elvigyorodott. – Én gondoltam ki.

– Nagyon okos – dicsérte meg Rachel. – Talán hamarabb rájöttem volna, hogy ez egy gyakorlat, ha nem alkalmazod. Amint megéreztem a szagát, már azon aggódtam, hogy baleset történt, és elvesztettem az éberségemet.

Két mérnök visszaadta a katanáját.

Rachel megköszönte nekik, és gyakorlott könnyedséggel csúsztatta mindkettőt a hátán lévő tokba.

– Majdnem megvágtam magam, amikor elkaptam – vallotta be az egyik félénken.

Elmosolyodott. – De nem tetted. És ez a fontos! És nagy hatékonysággal dolgoztatok együtt. Büszke vagyok rátok!

Mindenki sugárzott.

Rachel annyi évszázadot töltött el őrült vámpírokra vadászva, hogy nagy szüksége volt egy kis pihenésre a harctól. Halhatatlan társaihoz hasonlóan, ő is úgy tekintett erre az űrbéli kalandra, mint egy esélyaz újrakezdésre. Lasara utópiának tűnt. Nem volt háború. Nincsenek villongások. Nincs éhínség. Nincs bűnözés. (Mivel a lasaraiak mind telepaták voltak, Rachel azt feltételezte, hogy a bolygójukon lehetetlen lenne megúszni a bűnözést, ha valaki mégis megpróbálná) És mivel az AldebariSzövetség tagjai voltak, és nagyra becsülték a sok szövetségesüket, a lasaraiak nem gyűlölték azokat, akik különböznek tőlük.

A gyűlölet egész életében követte Rachelt. Évszázadokon át el kellett rejtenie, hogy ki és mi ő, hogy mások ne vadásszanak rá, és ne akarják megölni, mert azt hitték, hogy különleges képességei démoni eredetűek. Vagy mert azt hitték, hogy vámpír és gonoszságtól átitatott. Vagy, újabban, mert arra akarták kényszeríteni, hogy az adottságait felhasználva segítsen nekik szert tenni hatalomra és gazdagságra.

Nos, többé már nem. A lasaraiak ugyanúgy bántak vele, ahogyan egymással is. Még az sem érdekelte őket, hogy időnként vért kellett juttatnia a szervezetébe. Csodálatos volt.

De néhány hét után a Lasarára tartó utazás során Rachel elkezdett aggódni amiatt, hogy mi lesz a helye az idegen bolygón. A csoportjukban lévő tehetségesek már tudták, hogy az övék mi lesz. Beilleszkednének a társadalomba, és megnéznék, hogy szerelemre lobbannak-e egy lasarai férfival. Ez volt az alapja a szerződésnek, amelyet Seth Ami népével kötött. A gathendiek a Lasarán is szabadon engedtek egy vírust. Egy olyat, amely szinte az egész női lakosságot terméketlenné tette. Az a néhány, aki mégis teherbe tudott esni, nagyon nehezen tudta kihordani a gyermekét. Ennek következében gyorsan csökkent a lasarai születési ráta.

Ha a lasaraiak ugyanolyan élettartammal rendelkeznének, mint az emberek, a fajuk már majdnem kihalt volna.

Szerencsére Ami és Taelon is megtalálta a szerelmet a Földön, és bebizonyították, hogy az emberek kompatibilesek reprodukciós szempontból. Nem sokkal ezután Seth megkérdezte a tehetségeseket, hogy érdekelné-e őket, hogy a Lasarára utazzanak, és új életet kezdjenek. Mindannyian önként jelentkeztek. Semmi kényszer. Semmi kényszerházasság vagy -párosodás. Semmi ilyesmi. Cserébe a tehetségesek egy olyan bolygón élhetnék le életük hátralévő részét, ahol többé nem kell rejtegetniük másságukat a világ többi része elől.

Seth a Halhatatlan Őrzőket­­– Rachelt, Elianát, Simone-t, Danit és Michaelát – is megkérdezte, hogy elkísérnék-e a tehetségeseket, vigyázva rájuk, hogy a lasaraiak jól bánjanak velük. De Ami megígérte, hogy semmi aljas dolog nem fog történni a nőkkel. Seth pedig feltétel nélkül megbízott Amiben.

Ahelyett, hogy túlzott óvatosságot fejezett volna ki, talán azt akarhatta, hogy a női Halhatatlan Őrzők is újrakezdjék? Elvégre nem úgy hangzott, mintha Lasarán bármi is lenne, amitől a tehetségeseknek védelemre lenne szükségük.

Minél többet gondolkodott rajta, Rachel annál jobban tartott tőle, hogy feleslegessé válik, amint elérik Lasarát, és a szolgálataira már nem lesz szükség. Milyen helyzetbe kerülne? Mihez kezdene?

Amikor megismerkedett Sinstával, felmerült benne egy ötlet. Egy olyan megoldás, amelyet sokkal elfogadhatóbbnak talált, mint egyszerűen egy másik hadsereg katonájává válni.

Sinsta irigyelte Rachel harci képességeit, miután látta őt a halhatatlan társaival edzeni.

– Bárcsak a mi hajónkat is inkább a segoniai hadihajókhoz hasonlóan vezetnék – vallotta be a fiatalabb nő vágyakozva. – Azokon a hajókon a személyzet minden tagja, még a mérnökök is, szigorú kiképzéseken vesznek részt, hogy segíthessenek megvédeni a hajót, ha az ellenségnek valaha is sikerülne a fedélzetre jutnia.– Titokban körbepillantott, közelebb hajolt, és azt suttogta: – Ha én is rendelkeznék ilyen képzettséggel, talán még arra is találnék bátorságot, hogy meglátogassam a Promeii 7-et.

A Promeii 7 nyilvánvalóan a galaxis Las Vegas-a volt. Ami ott történt, az ott is maradt. Rachel már nem is számolta, hányszor hallotta, hogy valaki horkanva felnevetett, és azt mondta: – Mi nem történik a Promeii 7-en?

– Talán segíthetnénk egymásnak – javasolta Rachel. – Ha te megtanítasz engem a mérnöki tudományokra, én megtanítalak téged, hogyan kell profi módon harcolni.– Halhatatlan Őrzőtársaival ellentétben, ő mindig is kíváncsi volt az új technológiákra. És a Kandovar fedélzetén lévő technológia lenyűgözte őt.

Sinsta kapott a lehetőségen. Az azóta eltelt hónapok alatt gyarapodott mind Rachel tanítványainak száma, mind pedig a nő lasarai mérnöki ismeretei.

Sinsta túláradó ölelésbe vonta Rachelt.

– Köszönöm! Nem hittem, hogy fegyverek nélkül is meg tudjuk védeni magunkat! – A Kandovaron csak a katonák és a Halhatatlan Őrzők hordtak fegyvert.

– Ahogy az imént bebizonyítottátok, képesek vagytok rá, ha együttműködtök. Melyikőtök láttatta velem a fenevadat?– A telepátián kívül minden lasarai rendelkezett még egy-két olyan képességgel, amelyek éppoly változatosak voltak, mint a földi tehetségeseké.

Endon keze felemelkedett. – Én voltam.

– Ki rúgta ki alólam a lábam?

Megszólalt a riasztó.

Rachel összerezzent, amikor a hang az érzékeny fülébe hasított. A plafonra mutatva,túlkiabálta a zajt. – Ki gyártja a riasztót?

A mérnökök arcáról eltűnt a mosoly, és összenéztek.

– Egyikünk sem – bökte ki Endon.

Sinsta elgondolkodó arckifejezéssel ingatta a fejét.

– Ezt nem mi csináljuk.

Rachel összevonta a szemöldökét.

– A legénység minden tagja a harci állásokba – harsogta egy férfihang a hajó hangszóróin keresztül. – Ismétlem, a legénység minden tagja a harci állásokba! Megtámadtak minket.

Egy második riasztás is megszólalt a helyiségben, nem olyan hangosan, és más ütemben. Sinsta kivételével mindenki a helyére rohant.

– Menned kéne – mondta Sinsta, és a konzoljához húzódott.

– Ez nem egy újabb illúzió?– Rachel arra biztatta őket, hogy gyakorolják az ilyenek létrehozását, hogy összezavarjanak minden ellenséget, aki esetleg betör a gépházba, és ártani akar nekik.

– Nem!– Sinsta már futva tette meg az utolsó néhány lépést. Arca elsápadt, amikor a képernyőre nézett.

– Keresd meg a többi földit!Juttasd el őket a kapszulákhoz!

Mentőkapszulák?

Bumm. Bumm. Bumm.

A padló megremegett a lábuk alatt.

Ó, a pokolba!Megtámadták a hajót! Bár a lasaraiak, mint Endon és Taelon herceg, képesek voltak Rachellel olyan dolgokat láttatni és hallatni, amik nem voltak ott, de nem tudták az egész hajót megremegtetni!

Endon káromkodott, és a terem hátsó része felé rohant.

Rachel nem szívesen hagyta magukra új barátait, de a tehetségesek védelme volt a legfőbb prioritása. – Szükségetek van rám? Kellene...?

– Megoldjuk! – Sinsta a szemébe nézett, a pillantása tele volt félelemmel. – Csak vidd a barátaidat a kapszulákhoz!

Rachel bólintva hátrált az ajtóhoz.

– Mit tegyek, ha már biztonságban vannak?– Vissza kellene térnie? Elég gyorsan tudott mozogni ahhoz, hogy az emberi szem csak egy elmosódott mozgást érzékeljen. Biztos van még valami, amit tehetne.

– Segíts a pilótáknak!– kiáltotta Temera, miközben Endon után indult.

Rachel bólintott. – Úgy lesz! Vigyázzatok magatokra!– Aggodalma az egytől tízig terjedő skálán elérte a húszat. Elrobogott. Ahogy Rachel átszáguldott egyik folyosó után a másikon, nem a várt zűrzavarral találkozott. A folyosókon mindenki futott, félrehajolva és kitérve egymás elől. De mindenkinek nyilvánvalóan megvolt a célja, és tudta, mi a feladata válsághelyzetben. Amikor Rachel pilótákkal találkozott, megkérdezte tőlük, melyik öbölbe kell eljutniuk, majd a vállára emelve őket, pillanatok alatt oda vitte őket.

Ugyanabban az időben ért a Földlakók szállásához, amikor halhatatlan társai, Dani és Eliana is.

Négy tehetséges – Allison, Madeline, Charlie és Liz – állt a szállásuk ajtajában, és rémültnek látszottak. Mindegyikük kezében egy-egy táska volt. Mindannyian megtántorodtak, amikor egy újabb robbanássorozat rázta meg a hajót.

– Ava, Natalie, Mia, Michelle, Sam és Emily már a mentőkapszuláknál vannak – kiáltotta Eliana a zaj fölött. Vajon egyedül vitte oda őket? Így már csak négyen maradtak. – Simone segít nekik.

Dani bólintott. – Én viszem Allisont és Charlie-t.

Rachel az utolsó két tehetségesre mutatott. – Én viszem Lizt és Madeline-t.

– A pajzs integritása veszélybe került – jelentette be a hajó számítógépe kellemes női hangon. – Pajzsok hetvenkilenc százalékon.

Újabb robajok rengették meg a hajót.

Füst szaga szivárgott feléjük.

Eliana tágra nyílt szemmel fordult Rachel és Dani felé.

– Menjetek, én segítek a lasaraiaknak eljutni a kapszulákhoz!

Elsuhant, miközben Dani Allison és Charlie felé indult.

Rachel intett Madeline-nek és Liznek, hogy álljanak közelebb egymáshoz. Amint engedelmeskedtek, lehajolt, a vállára vette őket, és olyan gyorsan száguldott végig a folyosókon, hogy mindenki, aki mellett elhaladtak, csak a szellőt érezte. A nők táskái nehéz ejtőernyőként lebegtek mögötte futás közben, a tehetségesek kétségbeesetten kapaszkodtak beléjük.

Rachel megállt egy sor mentőkapszula előtt. Simone éppen befejezte a hám rögzítését Mia körül az egyikben, amikor Rachel leeresztette Lizt és Madeline-t a lábukra. Dani Allisont és Charlie-t sürgette a saját mentőkapszulájukba. Michaela – az ötödik Halhatatlan Őrző – megcsúszva megállt mellettük, gyors létszám ellenőrzést végzett, majd ismét elszáguldott.

– Szálljatok be, és csatoljátok be magatokat! – parancsolta Rachel. Újabb robajok rengették meg a hajót, miközben ő, Simone és Dani rögzítette a nőket a kapszulákban.

Eliana és Michaela rendszeresen elszáguldott mellettük, lasaraiakat szállítva más mentőkapszulákba.

Miután a tehetségesek elhelyezkedtek, Simone becsukta a zsilipeket.

– Segítek Elianának és Michaelának evakuálni a lasaraiakat.

Rachel bólintott. – Mi is azt tesszük.

– Vigyázz magadra!– szólt Dani, mielőtt mindketten más-más irányba indultak.

Rachel a legközelebbi orvosi részleg felé rohant.

A riasztó továbbra is vijjogott. A robbanások szinte folyamatosan rengették a hajót. Még fél tucatszor megállt, hogy segítsen a legénység tagjainak a mentőkapszulákhoz jutni, mielőtt átrobogott volna az orvosi részleg nyitott ajtaján.

Az egészségügyi tisztek parancsokat kiabáltak, miközben ellátták a sérült férfiakat és nőket.

A bejövő lövedékek helyenként már áthatoltak a Kandovar pajzsán? Vagy ezek sebesült pilóták voltak, akiknek sikerült visszajutniuk a fedélzetre?

A vizsgálóágyak feletti készülékeken villogtak a fények, miközben a gépek végezték a vizsgálatokat, és fájdalomcsillapítót adtak. Vér, izzadság és félelem szaga töltötte be a szobát, amikor Rachel megállt.

– Pajzsok ötvennégy százalékon – jelentette a számítógép nyugodtan.

Több lasarai is káromkodni kezdett.

Rachel megkerülte a nagy sürgősségi helyiséget, és hátrafelé indult.

Az egyik egészségügyi tiszt, akivel összebarátkozott, ellátmánnyal a karjain trappolt felé. Amikor a tekintete találkozott Rachelével, félelem és lemondás tükröződött benne.

– Nem fogsz evakuálni?– kérdezte Rachel.

Halia megrázta a fejét. – Nem tehetem! Szükségük van rám. De neked menned kell! – Felhagyva az érintés tilalmával, elkapta az egyik mellette elhaladó férfi orvos karját, és a kezébe nyomta az ellátmányt. – Vidd ezeket a heteshez! – Megragadta Rachelt, és megpróbálta visszalökni arrafelé, amerről jött. – Menj, vidd le az embereidet a hajóról, amíg lehet!

Rachel megvetette a lábát. – Már a kapszulákban vannak. Nekem pedig vérre van szükségem. Amennyit csak tudsz adni.

Halia bólintott, és az utolsó szobába rohant.

Rachel szorosan a nyomában maradt, és rövid időre megállt bent. Arra számított, hogy egy raktárhelyiségben köt ki. Ebben a szobában nem voltak polcok vagy fiókok. Csak csempézett falak.

Halia megérintette az egyik csempét. Kivilágosodott, átlátszatlanná vált, és kinyílt. Belsejében vérrel teli zacskók voltak, amelyek feltűnően hasonlítottak azokhoz, amelyeket a Hálózat használt, hogy ellássa vérrel a Földön a Halhatatlan Őrzőket.

– Ez mind segoniai vér – mondta. A Halhatatlan Őrzők nem használhatták a lasaraiak vérét. Az megölné az őket megfertőző vírust, életképes immunrendszer nélkül hagyva őket. De a segoni vér biztonságos volt. – Orvosi táska, Evie!

A számítógép kinyitott egy nyílást a mennyezeten.

Amikor kiesett egy orvosi táska, Rachel sietve elkapta.

– Mennyit vehetek el?

– Pajzsok harminckét százalékon – jelentette be a számítógép nyugodtan.

Bumm. Bumm. Bumm.

– Vidd, amire szükséged van! – válaszolta Halia komor arckifejezéssel.

Mert azt hitte, hogy mindannyian meg fognak halni?

Nos, nem, ha Rachelnek lesz beleszólása.

– Menj! – parancsolta. – Megteszek mindent, amit tudok, hogy megpróbáljam megállítani a támadást!

– Csak menj biztonságba!– ismételte meg Halia, majd elszaladt.

Rachelnek csupán másodpercekbe telt, hogy megtöltse az orvosi táskát a vérrel teli zacskókkal. Amint lezárta, átbújtatva a karját a pánton, a hátára vette, majd a kijelölt mentőkapszulájához száguldott.

– Evie – parancsolta a kapszula egyetlen ülésébe vetődve –, indítsd el a kapszulát!– A lasaraiak a számítógépet arról a mérnökről nevezték el, aki tervezte és telepítette, de Rachel soha nem emlékezett rá, hogy Evie vagy E.V. volt-e a neve.

– A vészindítások még nem kezdődtek – tájékoztatta a számítógép nyugodtan.

– Nem érdekel! – Elővett egy zacskó vért. – Csináld! Most!

– Megerősítve. Indítás megkezdése.

Zúgás támadt. Rachel belemélyesztette az agyarát az első zacskóba, és gyorsan felszívva, egyenesen az ereibe juttatta a vért.

– Kérem, kapcsolja be a hámot, hogy elkerülje a sérülést – kérte a számítógép.

– Csak indulj!– üvöltötte Rachel, és egy újabb zacskó vérért nyúlt. – Amint tiszta a levegő, indulj egyenesen a Kandovart támadó hajó felé!

– Ez veszélyeztetné Önt, és meghiúsítaná a mentőkapszulában keresett biztonság célját.

– Tisztában vagyok vele. Akkor is tedd meg!

– Megerősítve.

A nyomás az üléshez tapasztotta Rachelt. Az áthatolhatatlan kristályablakon kívül fény villódzott, miközben a mentőkapszula kifelé száguldott a kilövőcsőben. Aztán fekete űr vette körül, amelyet fényes robbanások szakítottak meg.

Túltelítve a vérinfúziótól, Rachel a kapszula ablaka felé vetette magát.

Egy kis szürke hajó száguldott el mellettük, amelyet szorosan követett egy elegáns fekete vadászgép. Fény villant, amikor a fekete lasarai vadászgép elsütötte fegyvereit, és eltalálta a szürke hajót. Amikor ez utóbbi felrobbant, két másik szürke űrhajó jelent meg a fekete mögött.

Rachel az első szürke repülő felé nyúlt. Telekinetikus energiáját összpontosítva jobbra lendítette a kezét.

Az első szürke vadászgép elkanyarodott, majd összeütközött a másodikkal. A látványos robbanás mindkét járművet megsemmisítette.

Rachel egy másik szürke járműre összpontosított, és a társának lökte. Újabb robbanás jelezte a pusztulásukat.

– Igen! – kiáltotta.

Rachel, te voltál az? kérdezte Michaela telepatikusan.

Igen. Hol vagy?

A gathendi hajó felé tartok. A Kandovar mögött van.

A gathendiek támadnak?

Igen.

Azok a seggfejek! Rachel összeszorította a fogait, amikor nem messze tőle felrobbant egy fekete űrhajó. A csata gyors és heves volt, olyan, mintha egy rohadt Star Wars-filmben lenne.

A feketét felrobbantó szürke űrhajóra koncentrálva, egy másik gathendi vadászgép útjába lökte azt. A frontális ütközés mindkettőt megsemmisítette.

El is fogyott a felesleges energiája.

Rachel kitartott, és megsemmisített még két ellenséges hajót.

A Kandovar külseje több helyen is kivilágosodott, amikor a kapszula közel haladt elmellette. Mekkora sortüzet bírna el egy ekkora hajó?

– Evie, hogy van a Kandovar?– kérdezte Rachel.

– Pajzsok harminckét százalékon.

Rachel káromkodni kezdett.

Michaela is, aki telepatikusan hallotta a választ. Hogy állsz az energiával?

Már fogytán van. Egy vadászgép méretű valamit mozgatni olyan volt, mintha egy átkozott F-16-ost akarna áttolni egy leszállópályán. De hoztam magammal vért.

Hasonló elmék. Lássuk, meg tudjuk-e ezt állítani.

Amikor a gyengeség elhatalmasodott benne, Rachel az orvosi táskáért nyúlt, és még több vért juttatott a testébe. Annyi erőre volt szüksége, amennyit csak szerezni tudott, hogy megállítsa a támadást indító gathendi hajót.

Hogyan akarod ezt csinálni? kérdezte Michaela.

Rachel már kezdett válaszolni, de a gathendi hadihajóra vetett első pillantás elállította a szavát.A Kandovarhoz hasonlóan hatalmas volt. Mégsem volt rajta semmi az előbbi hűvös eleganciájából. Inkább úgy nézett ki, mintha valaki egy roncstelepről összeszedett alkatrészekből építette volna.

Most szórakozol velem? bökte ki Michaela. Ezt nem tudjuk megállítani!

Rachel is valami kisebben reménykedett.

A Kandovar hátsó e-ágyúiból fényes lövedékek lőttek ki, és bombázták a gathendi hajót. Utóbbi áttetsző pajzsai minden egyes csapásnál felizzottak, de úgy tűnt, hogy kitartanak.

Felszállhatunk? kérdezte Michaela.

Két Halhatatlan Őrző, akik behatolnak a gathendi hajóra, határozottan megfordíthatná a csata menetét. Ezt kétlem. Nem anélkül, hogy el ne találna minket a baráti tűz.

– Evie – mondta Rachel hangosan –, el tudod kerülni a Kandovar lövéseit, és le tudod szállítani ezt a kapszulát a gathendi hajó egyik öblében?

– Negatív. A hadihajó pajzsa száz százalékos eséllyel csak az engedélyezési kódokkal rendelkező gathendi hajókat engedi keresztül a pajzson.

Annyi vadászgépüket ki kell iktatnunk, amennyit csak tudunk!jelentette ki Rachel.

Oké egyezett bele Michaela. Vigyázz magadra!

Te is!

– A Kandovaron apajzsok húsz százalékon – jelentette be Evie nyugodtan.

Rachel káromkodva kikukucskált az ablakon.

– Menj a hajó elejére! – Nem akart a hatalmas hajók közötti, szinte folyamatos fegyvertűzbe kerülni.

Miközben a kabin a Kandovar oldalán száguldott, Rachel megvetette a lábát, és kinyújtotta maga előtt a kezét. Bár a tárgyakat az elméjével mozgatta – nem az ujjaival –, mindig is könnyebbnek találta telekinetikus képességét összpontosítani, ha a mozgatni kívánt tárgy felé mutatott vagy nyúlt, és utánozta a kívánt mozdulatot.

Ismerős forróság futott át rajta, amikor célba vett egy másik szürke vadászgépet.

A mentőkapszula hirtelen elmozdult, kizökkentve az egyensúlyából, és a földre küldve őt.

– A fenébe! – Felugrott, és visszatért az ablakhoz. – Tartsd stabilan a kapszulát!– Rachel egy másik gathendi űrhajót vett célba, de nem sikerült megsemmisítenie, mielőtt az felrobbantott volna egy fekete vadászgépet. Káromkodva útköztette a szürke hajót az egyik társának. Mindkettő felrobbant. Újra megtette ugyanezt. És még egyszer.

A szíve megsajdult minden egyes lasaraiért és Yonáért, akiket nem tudott megvédeni. Kiváló pilóták voltak, de a gathendi hajók puszta száma, a támadás hirtelenségével párosulva, túlterhelte őket. A qhov’rumon belül pedig kevés helyük maradt a manőverezésre. Miközben Rachel figyelt, egy fekete űrhajó túl közel repült a qhov’rum falaihoz, majd eltűnt egy erős fényvillanásban.

Nyelt egyet. Felrobbant?

– A Kandovaron apajzsok tizenhárom százalékon – jelentette be Evie.

Emelkedő pánikkal, Rachel erős telekinetikus lökéssel egymásnak ütköztetett két szürke vadászgépet. Ha a Kandovar pajzsa nem működött...

Káromkodott, amikor meglökte a következő hajót.

Lehajolt, és felkapott még két zacskó vért. A kapszula élesen megrándult. Rachel elejtette a zacskókat, és felsikoltott, amikor felrepült, majd nekicsapódott a kapszula fémmennyezetének. Fájdalom nyilallt a fejébe. A térdében még több, amikor lezuhant a padlóra. A következő néhány másodpercben elvesztette a fel és le érzékelését, miközben úgy hánykolódott, mint egy futóegér a jógalabdában.

Mi a fene történt? Evie kitért egy lövés elől, vagy valami ilyesmi?

Az ablakon keresztül erős fény áradt be, elvakítva Rachelt. Csikorgó, karistoló zaj töltötte be a fülkét, és belehasított érzékeny fülébe. Bezuhant a szűkös mosdóba. Az egyik karjában eltört a csont. Valami kemény a fejére zuhant.

Lerogyott a földre.

Sötétség.

---

[1]Szójáték a patient (beteg, páciens) és a patience (türelem) hasonló hangzására alapozva